Igen, újra itt. Én, a bunkó paraszt, aki ilyen sokáig hanyagolta a blogját. Most sem ígérek én semmit, de ennyi visszajelzést nem hagyhatok szó nélkül!
Nem tudok így fejből hirtelen mindenkinek válaszolni, de pl Te, drága píszendláv, nagyon kedves vagy, hogy szinte mindent kommentáltál. És köszönet mindenki másnak is, különösen Neked Lia, hogy folyamatosan cseszegettél, hogy folytassam. Kérlek tégy így a jövőben is :)
Ezt a bejegyzést úgy írom, hogy az előzőt nem olvastam el, mert egyrészt nagyjából emlékszek rá, másrészt... azóta nem túl fényesen alakulnak a dolgok. Lehetnének rosszabbak is, tény, de akkor nagyon boldog és kiegyensúlyozott voltam, most pedig minden nap legalább egyszer sírógörcsöt kapok, ha belegondolok abba, hogy min mentem keresztül és mi vár még rám.
Vegyük szépen végig:
Egészség: Túlvagyok a 13. műtétemen, jelenleg orbitális rehabon veszek részt, értsd: napi 5-ször gyógytorna, ebből kettő jegeléssel - ami nem túl kellemes - minden eredmény nélkül. Persze négy évi bénultságot kellene most rehabilitálni, képtelenség, de nem hagyhatom annyiban. Megpróbálhatnám elmagyarázni, mert így elég megfoghatatlan, úgy viszont nagyon bonyolult lenne. Maximum, ha lesz rá igény. A következő műtétem július 1-jén lesz, végre leműtenek a nyakamról egy mára elég nagyméretűvé vált daganatot, szóval ezt az operációt még várom is.
Suli: Az írásbelin egész tűrhető eredményeket értem el, akit érdekel - ha nem, akkor ne olvasd -, a pontjaim a következők:
Magyar: 87% - a szövegértésben egy pontot veszítettem, a tanárnőm azóta is 20 centivel a föld felett jár, állítása szerint ilyen jó szövegértése nem volt az elmúlt 5 évben. Én boldog vagyok, meg elégedett, ha ő is :)
Matek: 81% - nem rossz.
Német: 117/105 pont, erre büszke vagyok, tanárnő tanítványai közül az enyém lett a legjobb, a levelem max pontszámú :)
Töri: 68,5 pont. Én meg a töri az 3, az osztály 2. legjobbja, de a szóbelit azért nem ártana nem elcseszni :P
Biosz: 73% - szánalmas, tudom :S Nem is vagyok magamra büszke, csak úgy csinálhatnék belőle 5-öst, ha 50/47 pontot érnék el szóbelin. Nem dédelgetek illúziókat... De reménykedek!
Na ha már dicsekedtem, panaszkodtam - ja, amúgy az évvégim kitűnő lett -, akkor nyávogok még egy kicsit: napi 5 rehab mellett kell elvégeznem olyan általános emberi tevékenységeket, mint pl evés, alvás, fürdés stb. ÉS mellette minden szabadd 20 percemben tanulok, néha még rehab alatt is - már komolyan kezdek megőrülni.
Szerelem: Volt, vége. 3 hetes kapcsolat volt csupán, de engem nagyon megviselt. Én feküdtem a kórházban, gerincműtét+idegösszeomlás->láz= nem mész haza, hanem napi 3-szor vérvétel, míg ki nem derül, mi bajod. Egész nap bőgtem. Nem az előb leírtak miatt. Bár mindenki azt hitte. Én saját naivságom és hülyeségem miatt. Túlérzékeny vagyok, oké. De engem műtenek, a párom nem keres, hogy élek-e egyáltalán én meg várom a hívását minden percben. Ráadásul azon a héten még bulizni is volt kedve. Nahh így gyógyulj nyugodtan.
Tisztában vagyok vele, hogy nagyok az elvárásaim, de ez nekem is rossz, higgyétek el. Talán nem várhatom el, hogy üljön otthon és értem aggódjon, hogy esetleg meglátogasson, hogy keressen vagy legalább üzenjen... Én sajnos ilyen vagyok, mert mindezeket én is megteszem. A fő probléma kettőnkkel az volt, hogy én szerelmes voltam, neki csak egy barátnő kellett. Nekem Ő kellett, neki mindegy volt, csak lány legyen.
Nem haragszok rá, soha nem is tudtam. Nem illünk össze, elfogadtam. De azért nem kívánom senkinek azt az érzést, amit akkor éreztem, mikor megírtam neki a szakító-SMS-t. Igen, ekkora szemét voltam, de had nyugtassak meg mindenkit. Még ott a kórházban fogalmaztam neki a laptopomon egy hosszabb levelet, amit mikor hazaértem és nethez jutottam MSN-en átküldtem neki. Még ott és akkor elolvasta, megbeszéltünk mindent és békében váltunk el.
Talán most jót röhögsz, hogy 3 hét miatt így kiakadtam, de ez vagyok én. Most is megkönnyezem ezt az egészet, ha eszembe jut.
Ja, és pszihológusnál ezer éve nem voltam, szóval a lelkizésre a blogom fogom felhasználni. Ez azt jelenti, hogy hetente legkevesebb egyszer feljövök és nyávogok egy sort. Muszáj kiadnom magamból.
Ó, és még valami: járok szórakozni. Én. Nem viszem túlzásba, de azért magamhoz és a leírtakhoz képest... Mivé lesz ez a világ?!
Jahh, ami viszont a pasikat illeti... Jelenleg 3-an vannak az életemben, ebből 2 semmit nem tud a betegségemről vagy csak nagyon keveset, a 3., aki ismeri és elfogadja, ő viszont pesti. A távolság az, ami nekem nem hiányzik egy kapcsolatba :S Szóval ha jó matekos vagy, már kitaláltad: I am still alone...
De nem verek át senkit, nyílt lapokkal játszom. Mielőtt bárki is megvádolna...
Ha tudná, hogy megkönnyezném, úgy nyakonvágna!
