Reggel ülünk a konyhában a kiccsaláddal, én beszélek, majd pár perc múlva azt veszem észre, hogy tök egyedül vagyok. Én elhiszem, hogy unalmas vagyok, de ennyire???
Ó, és ezek után legyen önbecsülésem és pozitív önképem.
:(:(
Elégtelen
2011.01.09. 11:38 :: Emptiness
1 komment · 1 trackback
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://painandhope.blog.hu/api/trackback/id/tr762571318
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Kutas József - AZ ELSŐ TEJFELEZŐ 2011.01.09. 15:17:46
Fehér, hideg csend fekszik a földeken, a téli álmot alvó park nagy fái meghajolva virrasztanak. Reggel van, gondolom, végre megvirradt, újra. Nem mintha szemernyi kétségem lett volna, hogy a Nap elfeledkezik rólunk, emberekről, rólam, az egyetlen ember...
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Emptiness 2011.01.10. 16:52:02
gyönyörű :)
