Ez is egy nap csak...

A mai napom fenomenális volt. De nem túlzok. Frankón az volt.
Egy régi dokim ott kellett hagynom, mert már betöltöttem a 18-at. Egy éve már, de nem siettük el az új felkutatását, mostanra jutottunk el hozzá.
Rikta Kórképek Osztálya
Hát attól még baromi sokan voltak! 4 fő/m2 kb :)
Lincshangulat és harc az előrejutásért!
Engem hárman képviseltünk, szüleimmel és jómagammal egyetemben. Anyát beküldtük a harcmezőre, ő a legkisebb és neki van a legnagyobb szája alapon, apa meg én meg kint kávéztunk. Ki miben a legjobb ugye...
Nagy nehezen bejutottunk, a doki kedves volt, de úgy volt vele, egyszer élünk, elszalad a fényképezőgépéért két épülettel arrébb. Az asszisztensnő szintén elment. Anya, apa és én ülünk, nézzük egymást és mind ugyanarra gondolunk. A kint várakozó tömeg életben hagy majd minket, ha végzünk?
Doki vissza, masina elő, az arcom nem lesz benne, de minden hegem egyenként igen, több beállításból...
Akkor ugye felvette a kórtörténetemet, laza fél óra alatt meg is voltunk azzal a részével, más kb tíz percig volt bent.
De ha már idáig utaztunk, akkor uccu neki! Vérvétel, ultrahang fül-orr-gége!
De jó!
Vért gyorsan vettek, csak 3 üvegcsével, majd UH...
Már az előző szardíniásdoboz méretű váró is csúcs volt, amit egy alagsorban helyeztek el, minimális költségvetéssel (=két dolgott ne keress: fény és levegő), de itt megint a föld alatt vártunk egy jó 2-3 órát, hogy aztán egy nő, meg NYILVÁN egy fiatal orvostanhallgató elhasználjanak egy tubus UH-gélt a felsőtestemen.
Utána spuri a FOG. Á, 53? Na jó, kirakom megint. Sorszám, amiről csak annyit, hogy már a 3jegyűeknél jártak...
Fiatal doki: mit vizsgáljon ő rajtam? Mondom: fül, orr, gége. Aztán elmagyaráztam neki, ő megkínzott, majd úgy ítélte, nem volt még elég hosszú a napom: gyerünk hallásvizsgálatra, aztán "nemtudomhova", hogy javítsanak a rekedtes hangomon. Ezutóbbi egy korábbi műtét szövődménye. Király, nekem már úgyis mindegy alapon elindultunk felfedezni egy újabb föld alatti objektumot.
Vizsgálati eredmény: 20% minusz -> hallókészülék. A tiéd!
De aztán mutattak pár átlátszó kütyüt és most egy kéthetes próbaidőn vagyok, hogy meg tudom-e szokni.
A megjegyezhetetlen nevű helyre most nem mentünk.

Mindent összevetve hulla fáradtan egy Dolbi Szörráund rendszerrel az agyamban gépelgetek itt a kihűlt neocitránom mellett, és próbálom figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a saját légzésem magamnak jelenleg egy hiteles Dart Vader szimuláció.

A mai nap tehát rájöttem, hogy ez a világ kegyetlenül hangos és halláskárosultként, amit amúgy most derítettek ki, sokkal könnyebb egy állandóan nyüzsgő koliban aludni, mint azoknak, akik hallanak minden apró lényegtelenséget.