Utálat, ez az, amit érzek. Még csak azt sem tudom biztosan, hogy ki iránt.
Ma bementünk a plázába családilag - naná - és megint rámtört. Nem tudom, mit vártam. Csak a szokásos: nincs elég pénzünk az ottani boltok áraihoz, én már megint a családdal vagyok, pedig még egyedül is szívesebben mennék, minden rohadt tükörben pedig újra ugyanaz az ocsmányság néz vissza rám...
Nem megyek vissza oda soha többet.
