Nyugi, nem olyan depis a helyzet, mint azt a cím mutatja - bár ez csak a jelen (értsd: ez az órácska) boldogsága, de... Ne rohanjunk úgy előre. Egy csomó mindent le akarok írni.
Szóval érettségi. A legtöbben megszenvedjük. Én meg aztán tényleg nagyon.
Nyivákoltam már egy csomót, hogy mennyire nehéz volt felkészülnöm, minden ellenem dolgozott, de végül sikerült. Annyit tanultam, hogy nem is volt időm még csak izgulni sem, hangozzék ez akármilyen hülyén is. Már kezdtem remélni, hogy egyáltalán nem is fogok. Ez persze nem így lett.
Én az első nap jutottam sorra, de másnap is bementem tartani a többiekben a lelket. Nagyon hálásak voltak, nekem pedig annyira jó érzés volt, hogy segíthettem! A barátnőim a nap végére voltak kiírva, én pedig kellően hülye tudok lenni, hogy eltereljem a figyelmüket a vizsgáról. Szóval az oké is volt.
Na de a sajátom:
Amint beléptem a terembe, elsötétült előttem minden, remegtem, zúgott a fülem, szédültem, szóval csupa olyan kellemes dolog, ami nagyban hozzájárul a sikeres érettségi felelethez :(
Nem részletezném, de ízelítőként csak a németet tudom ajánlani, ami nagyban tükrözi az átlag színvonalat, amit produkáltam.
Kihúzom a tételt - kb másodjára sikerült jó helyről húzni -, elmegyek Az asztalig, amit hazánk méltán tisztelt nemzeti zászlaja borít, megpróbálok leülni, az említett vászondarabot persze majd lesodortam, de azért csak sikerült egy kombinált mozdulatsor keretein belül összehozni a dolgokat. Ránézek a tételekre - szituáció és téma -, azt se tudtam, mit olvassak előbb. Felkészülési idő itt meg ugye nincs. A tanár megkérdi, kész vagyok-e - jjaj apukám, ha te azt tudnád mennyire!
És itt megszakadt a net -> a fasza is bejegyzésem végeét még majd megint megírom :S
