Azt hinné az ember, hogy ha és amennyiben valaki 19 évet él 15%-os látással, az megtanul normálisan esni... Hát nem. Most egy órája akkorát estem, hogy a kollégium alapjaiban rengett meg, pedig előtte haladtam csak el. És sikerült olyat produkálnom, hogy arccal fogtam fel a becsapódást. Ilyenre még nem volt példa eséseim történetében! Azt a szerencsétlen béna eget, azt! Odajött két srác és eltámogattak egy lócáig, ennyi szerencsém volt, mert nagyon beütöttem mindenem és ilyenkor még pluszban szédülök a fájdalomtól. A fogaim kicsit szabályosabbak lettek, az ajkaim mérete mögött pedig még Angelina Jolie is elbújhat! Így már senki nem veszi észre a volt herpeszem helyét...
A lényeg, hogy a szemüvegem és a nadrágom megúszta. A szemüveg a maga 100ezres értékével azért kellemetlen lett volna. A nadrág meg már élt túl rosszabbat is.
Egyébként a vizsgák már teljesen kimerítettek. Reggel írtam egyet, de már most jelentkezhetnék a következőre. Mert hiába a tanulás, ha leblokkolsz, amikor nem kellene.
Hogy mi értelme van ennek a bejegyzésnek?
Anya most eléggé kivan, nem akarom ezzel terhelni, meg amúgy is:
Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!
Egy ötöst azért szívesebben mondtam volna :S
Pofára esés
2011.01.17. 13:10 :: Emptiness
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://painandhope.blog.hu/api/trackback/id/tr142590093
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
