Sikeresen bevettem a gyógyszert az elmúlt két napban -> hányinger nélkül ébredtem. De még mindig sokat sírok, kel még pár nap, hogy visszaálljon minden.
A legdühítőbb dolog, ha pszichológiát tanulsz , hogy gyakran visszahallod a saját gondolataidat. Jelenleg a klinikai gyermeklélektan nevű tárgyamat próbálom átvenni, azon belül is a kamaszkori részt. Nehéz. Mintha a régi naplómból másoltak volna ki bizonyos részeket. Az pedig csak tovább nehezíti a helyzetem hogy azzal is szembesülnöm kell, hogy újra fenyeget a veszély, a lehető legtöbb vonatkozásban.
Normális, érthető mondatoka már nem is tudok írni.
Írnék én többet és jobbat is, de szorít az idő. Hatodikán vizsga, én meg még végig sem olvastam az anyagot.
Azért leszek majd még. Úgysem tudom megállni.
