Pain doesn't hurt - if it's all you've ever felt

Egy jó tanács: pszichiáterhez papírzsepi nélkül soha!
Első körben az asszisztenscsajhoz mentem be, ő faggatott vagy 10-15 percig, de már akkor elbőgtem magam. Ő sajnált nagyon, de nem láttam zsepit a szobában, a többin meg nem tudott segíteni. égül egyedül hagyott, volt két percem lenyugodni.
Ezután át a dokihoz, kézfogás, majd megkérdi: nincs jól? Ennyi. Újra kitört belőlem, de bevallottam, hogy a minap takarítottam ki a táskám és nem raktam vissza a szepim. Na kaptam is egy nagy dobozzal. Nagy nehezen összekaptam magam, majd válaszolgattam a kérdéseire, közben pedig csak úgy fogyott a készlete! Nem gondoltam volna, hogy ennyire megvisel majd ez az egész. Hogy beszélnem kell a problémáimról. Volt lyan, amit már nem is tudtam elmondani, annyira bőgtem. Azt, hogy sírok akkor is, ha tükörbe kell néznem. De csak azt mondta volna, hogy jajj, nem vagy csúnya, nem agy kövér... Ki vagyok én ezzel segítve. Mikor akkora vagyok, mint egy víziló...
Egy szó, mint száz, bevallotta, hogy gyógyszercserekor igazából hangulatjavítókat is szoktak felírni, hogy ne viselje meg a pácienst annyira az átállás. Csak ez nálam most elmaradt. Remélem, most mindenki arra gondol, amire én akkor. Danke schön.
Most megkétszereztük az eddigi adagomat antidepiből, Ha egy hét alatt nem javulok, akkor vissza az előzőre, plusz egy másik. Mondtam neki azt is, hogy a szorongásoldómtól állandóan sírok. Csodálkozva néz rám: dehát annak nem így kellene hatni! Nálam a jelenlegi gyógyszerem sem hat, kezdjük ott. Akkor mit várunk egy enyhébb nyugtatótól?
Ó, és kaptam új nyugtatót, amit reggel, délben, este kell bevennem, de este dupla adagot. Amúgy jó. Mint aki beszívott, teszek mindenre, Van vagy 100 ember körülöttem? Naés! Érdekes.
Érdekelne, hogy liftben működik-e. Mikor ugyanis mentünk fel a dokihoz, két emelet alatt húsz évet öregedtem. Mondtam is Anyának, lefelé lépcsőn megyünk! Brutális egyébként! Mikor roham után CT-m volt, majd' megfulladtam! Úgy bepánikoltam, olyan halálfélelmem volt... hogy fogom én túlélni az MR-t? Jövőhét hétfőn lesz talán. Á, bele fogok halni :( Na majd benyugtatózom magam.
Doki után pszichológus, ott van a közelben az irodája, Anya dumált vele, míg én bent voltam. Be oda is, kérdés: szóval rosszul érzed magad? Válaszom: bőgés. Már nekem is elegem volt magamból. Jövőhét péntekre kaptam oda is időpontot, elkezdünk valami terápiásat. Nekem mindegy, csak legyek kicsit jobban.
Tegnap este már nyolckor leléptem msnről, fürdés, hajmosás, tízre már ágyban, várva a nyugtató hatását. Jött is az álommanó, hozzám képest baromi gyorsan, csak agy egy fél órát kellett várnom. Annyi hátulütője, hogy a hét órai ébresztőre szundival válaszoltam. Héttől tízig szépen lassan kajáltam, elkészültem, gépezgettem, semmi para vagy gyomorideg. Ez már hétfő délután is szokatlan volt, mikor hoztak vissza. Máskor harapok, most tudtam a szüleimmel normálisan beszélgetni. Az ember nem is hinné, hogy a szorongás mennyi energiát elvesz tőlünk. Így magamhoz képest egészen sokat bírok. Persze most is el tudnék aludni, így ülve, ez csak a gyógyszer miatt van.
A legnagyobb változás, hogy para nélkül mentem ma órára, ott para nélkül szóltam egy bizonyos témához, miután végeztünk pedig, para nélkül beszélgettem a csoporttársaimmal. Én. Délutáni óra dettó, semmi gond nem volt. Illetve... órai anyag: hangulatzavarok: mánia és depresszió. Csodálatos. Annyi volt az érdekes, hogy olyan problémáimat is köszönhettem ennek a betegségnek, amikről nem is hittem volna. Egyensúlyzavart is okozhat! Jó, nálam nyilván több tényező eredménye, de érdekes. Az alvás- és evészavar is, a memóriáé nem is beszélve.
Az azért bökte a csőröm, hogy már megint közelebb jött bizonyos részeknél. Persze, ha veszem, hogy gyakorlatilag az én értékelésemet olvasta fel, akkor nem nehéz az ilyen :S