HTML

Pain doesn't hurt - if it's all you've ever felt

Talán kitaláltad már, hogy itt nem sok örömteli dologgal találkozol majd. Ennek ellenére csak ajánlani tudom blogomat, hisz az enyém mellett könnyűnek érzed majd az életed...

Friss topikok

  • Emptiness: @wiloknieriel: Köszönöm szépen, én magam is azon vagyok :) (2011.01.11. 14:57) Hajnitlanul, de ez van
  • Emptiness: gyönyörű :) (2011.01.10. 16:52) Elégtelen
  • wiloknieriel: @Emptiness: Hú, hát izé? :D Nos, én nem vagyok sem normális, sem átlagos, így egyáltalán nem meg... (2011.01.04. 19:04) Köd
  • azallamenvagyok: @úriparaszt: mondasz valamit:) (2009.11.11. 13:33) Dysmorphophobia

Linkblog

Huhh

2009.08.26. 23:29 :: Emptiness

Örülök ennek a fórumhangulatnak, de tényleg! Minden hozzászólás után kapok egy mailt, így követem minden lépéseteket :P
Bár a tárgytól kezdünk eltérni, megszületett a döntésem:

A honlapra nem kerül ki rólam kép, de ha valaki igényt tart rá, annak szivesen elküldöm az e-mailcímére. Bár ez így bénának tűnhet, nem tudnék utána nyugodtan aludni. Ez van :)

És még valami... Imádlak titeket!!!

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://painandhope.blog.hu/api/trackback/id/tr461340945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

azallamenvagyok 2009.08.27. 07:27:17

Sőt, majd időpontot is foglalunk az életedben:)

Kispajesz 2009.08.27. 09:29:08

Én szeretnék, ha szabad! :)

Gladia Delmarre 2009.08.27. 13:46:12

Hú, én már akartam elnézést kérni az offolásért, de valahogy elmaradt... bocsi!

Én is kérek fotót!:)

Gladia Delmarre 2009.08.30. 15:04:40

Sikerült végre végigolvasnom a blogodat :)) Nagyon sajnálom, h nem hamarabb találtam ide, komolyan elfacsarodott a szívem a sok "írjatok" segélykiáltásra... és nagyon örülök, h néhányan itt voltak és segítettek neked átlendülni néha a holtponton (főleg Lia:)). Az eleje hihetetlenül szívfacsaró volt, a küzdelmeid, a fájdalmaid, a magányod, minden. De tetszett, amikor 1-1 momentum az életedben apránként változtatott rajtad, az érzésiden. A szomorú igazán az, h ezzel az egésszel pont az útkeresés idején kell megbirkóznod (amikor az ember egyébként is konfliktusokat él át a szüleivel stb), gyerekből hirtelen kellett felnőtté válnod. Ennek tükrében még inkább boldogsággal tölt el a mostani lelkiállapotod! Ölelés, ha csak virtuálisan is:)
(bocs, h off, de ezt muszáj volt leírnom:))
süti beállítások módosítása