Az lett a bizonyítványom, bizony. Örülök neki, hogyne örülnék, csak az idegsebészem ne akarná felnyitni a koponyámat annyira...
Amúgy tudom ám, hogy rég nem írtam, nem is próbálok kibúvót keresni. Most, hogy végre nem köt a suli, újra írni szeretnék. Az ihletet az az észrevételem adta, hogy eddig még soha nem volt olyan nős férfi tanárom, aki NE az egykori tanítványát vette volna el. Ebből már nem nehéz kitalálni, következő 'művem' - az elveimmel ellentétben, miszerint ne írj olyanról, amit nem ismersz - egy csipetnyi romantikát is fog tartalmazni. Sőt, a saját épelméjűségemért nem kezeskedve kijelenthelem, hogy egy 'kis' 18-as tartalom sem kizárt. De persze nem én írnám, ha nem az érzelmek bizonytalan ingoványa adná a talajt a történethez. Na, ezt jólmegaztmondtam.
Most csak ennyit bírtam kinyögni. Azért remélem van, aki olvas majd...
Illusztráció eddigi irományaimhoz:
