Azt hiszem, nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláld, ma a pszichiátrián voltam, most meg még a háziorvoshoz is el kell majd mennem. Elegem van az orvosokból, de nagyon. Ja, amúgy a pszichiátrián láttam egy iszonyatosan, gyönyörűen vékony lányt - tuti anás. Gyűlölöm, hogy én nem lehetek az. Tudom, most hülyének tartassz, de hidd el, szar érzés, hogy ennem kell, hogy nehogy a többi szar betegség elhatalmasodjon rajtam. Ha nem érzed, amit én, nem érthetsz. És ne is akarj megérteni - soha.
Pszichiátrián
2008.03.06. 09:50 :: Emptiness
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://painandhope.blog.hu/api/trackback/id/tr23367918
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Valaki, aki ugyan úgy szenvedhet, mint te, csak kínját palástolja a boldogság tengere · http://www.nincs.hu 2008.03.25. 19:42:27
Senki sem lehet egyedül...
Barátok nélkül...
Csak azért, mert sokan elkerülnek,
ne hidd azt, hogy soha nem figyelnek.
Valaki követi lépted, csak fél hozzád szólni,
ez a tudat nem engedi őt tovább lépni.
Ne hagyd el magad, ha könnyt hullajt szemed,
erősítsen a tudat: egy vagyok közületek.
Ne várj nagy csodát, csak egy kis változást,
hogy valaki a tömegből hű barátként tekint reád!
Ne add fel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Barátok nélkül...
Csak azért, mert sokan elkerülnek,
ne hidd azt, hogy soha nem figyelnek.
Valaki követi lépted, csak fél hozzád szólni,
ez a tudat nem engedi őt tovább lépni.
Ne hagyd el magad, ha könnyt hullajt szemed,
erősítsen a tudat: egy vagyok közületek.
Ne várj nagy csodát, csak egy kis változást,
hogy valaki a tömegből hű barátként tekint reád!
Ne add fel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!