A mondás úgy tartja, ilyet kell önteni a pohárba. Én is ezt tettem.

Elmondtam édesanyámnak mindazt, amit itt már megtettem, és rohadt dolog volt látni, hogy mennyire megsebeztem őt már megint. Én csak őszinte akartam lenni, inkább hallgattam volna. Kegyetlen érzés, hogy a családom miattam szenved.

Amúgy kaptam pár kommentet, nagyon örültem neki! Én nem is gondoltam volna, hogy vannak, akik tényles olvassák. Jó érzés, hogy vannak páran... Szóval, hogy vagytok.

Én tényleg próbálok erős lenni, összeszedni magam, de ez nagyon nehéz. Amikor először voltam a pszichiáteremnél és arra panaszkodtam neki, hogy gyenge vagyok, egyből lehurrogott, persze csak tök kedvesen. Azt mondta, azok az emberek, akik gyerekkoruktól kezdve annyi szenvedésnek és fájdalomnak vannak kitéve, mint én, eszméletlenül erős emberek, és végigcsinálnak olyan dolgokat, amibe mások belegebednek. Ez így mind szép és jó, de mint egy ilyen alany, hagy jelentsem ki, hogy (oké, mondjuk, hogy erős vagyok) olykor rohadtul fáj erősnek lenni, vagy legalább annak látszani.

Ja, amúgy páran úgy vettétek le, hogy öngyilkos gondolataim vannak. Ja, ez így van, de ezek csak gondolatok. Hidd el, a helyemben neked is lennének. De nyugi van. Nem vagyok ennyire önző. Egyrészt nem dobnám csak úgy el 17 év (04.19-én töltöttem be) munkáját, amit én és a családom együtt vittünk véghez. Másrészt épp elég időt töltöttem idegsebészeten, daganatos gyermekek, olykor csecsemők között ahhoz, hogy tudjam, mennyi az élet. Túl fiatalon láttam édesanyát, aki rákos kisbabáját az ölében tartotta, tudta, hogy a csöppség bármelyik percben itthagyhatja, de nem sírt. Nem tudom, mi lett velük, de szavait még mindig hallani vélem: Nem adjuk fel.

Jó lenne, ha én is ilyen lennék. Csakhogy az én alagutam végén a fény semmi jót nem ígér. Az csak egy metrószerelvényé, ami száguld felém és én tudom, hiába futok, utolér.

Írtam egy elég gyenge sztorit, elég depis (most meglepődtél, mi?:-)). Dorka - aki egy nagyon megindító kommentet adott nekem ajándékba - mondta, hogy szivesen (ez most hosszú vagy rövid i?) olvasna tőlem. Hát tessék, felelőséget nem válalok:

http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=30844