Pain doesn't hurt - if it's all you've ever felt

Na nem kell aggódni, nincs olyanom nekem.
Ma a személyes segítőm, barátnőm előtt elsírtam magam. Érzem magamon a csoporttársaim ellenszenvét és az hogy nem állnak velem szóba, hosszabb távon kicsinál.
A lány szerint ,,te sem nagyon próbálkozol"
,,de egyszerűen képtelen vagyok odamenni"
,,jajj, csak egy kis energiabefektetés..."
Eddig hallottam.
Ez NEKI kis energiabefektetés, nekem lehetetlenség. Basszus, pszichológiát tanulunk. Már milliószor elmondták nekünk, hogy nem az objektív történések, tények számítanak, hanem hogy a személy hogyan éli azt meg. Na legyek most én a személy!
Szarul vagyok, próbálok nem minden percben a sanyarú jövőmre gondolni. Random módon elsírom magam, valószínűleg már mindenki hülyének néz. Én úgy érzem (és ez a fontos!), hogy az embereknek teher, nyűg vagyok, nem szeretnek engem, nem kedvelik a társaságomat, nem akarják, hogy odamenjek hozzájuk és beszélgessek velük...
És ez a lány mégis azt tanácsolta nekem, hogy menjek csak oda. Hát a fenébe is, a dohányosoknak is hányszor elmondják, hogy tegyék le a cigit.
Én nem tudok odamenni.
,,tavaly nem ilyen voltál, mindenkivel beszélgettél, szerettek az emberek..."
Tavaly... De azóta volt két agyműtétem, egy epilepsziás rohamom, önállóan tudtam közlekedni, stb. Egy cseppet romlott az állapotom azóta. Próbáltam is neki elmagyarázni.
Az emberek azt hiszik, hogy attól, hogy valami két hónapja történt, az már elmúlt. Ha megviselt, az csak akkor volt. Akkor féltél a haláltól, akkor voltak fájdalmaid, most pedig már ugyanolyan vagy, mint előtte.
Hát nagy büdös lóf...t. Minden tünetem vátoztat rajtam, minddel meg kell tanunom együttélni, el kell fogadnom. Ez az utolsó se megy csak úgy. Az, hogy nem panaszkodok, nem jelenti azt, hogy nem visel meg pl. a hallásom elvesztése. A jajjgatás nem visz előre. Tudom, az egészséges embereknek fontos, hogy a külvilág tudtára adják, hogy mennyire fáj itt meg ott. De én nem szeretem pl. Anya arcán tükröződni a fájdalmam, megtartom magamnak.
Oké, tudom, épp én beszélek, aki egy blogon nyekereg arról, hogy miyen szar is neki, de ha olvasod ezeket a sorokat, az a Te választásod eredménye. Jelen helyzetben kicsit pszichológusként vagy jelen.

Szóval az a kis energia...
Számomra olyan ez az egész, mintha repülni próbálnék - nyilván sikertelenül.

Napi PRO
Egy csoptársam bezélgetett velem egy kicsit. Végtelenül eröltetett volt, de ő jött oda. Ez pedig nagy szó.
A gimis legjobb barátnőm pedig eljött hozzám az intézetbe, és dumáltunk óra helyett. Hát, ha ő nincs...

És a kontra
Másik csoptárs: ,,nem jössz eőadásra? itt akarsz ülni másfél órát?"
Jahh, meg épp sírtam is, neki talán nem tűnt fel.

Összességében ma kaptam egy ingyen red bullt :)