Az embernek mindig az kell, ami nincs. Nekem megfelel ez így, de azért kétségbe vonnám, hogy ez a jelenlegi álapotom mennyire normális.
Én tényleg átmentem zombiba, ami így vizsgaidőszak alatt ideális ugyan, de nagyon nem én vagyok.
Valaki szerint örüljek neki, meg szerinte ez most egy nagy változás előjele lehet.
Hát, én nem szoktam nagyokat változni. Bár épp ez a bejegyzés cáfol meg a leginkább.
De tényleg, fura vagyok, bár talán csak önmagamnak.
Kezdjük azzal, hogy reggel az ébresztő előtt ébredek. A mai első emlékem az volt, hogy azon agyalok, hogy milyen dolgokat tudok megsinálni szobán kívül, pl a fürdőben, hogy ne keltsem fel feleslegesen a társaimat, hogy mit kapjak fel, meg hogy hogyan lehetne egyszerre több dolgot csinálni, és így hogyan juthatna több időm a tanulásra. Maguk a gondolatok abszolút engem tükröznek, de tegnap este éjfélig tanultam, és reggel 6:57-kor már képes voltam ilyen komplikált dolgokon agyalni!
Ilyet előtte csak hallomásból ismertem.
Aztán a szokásos: be az emberek közé. Nekidőltem egy oszlopnak és figyeltem ezt a sok idegent, a csoporttársaimat. És már nem az foglalkoztatott, hogy hová tűnt az egykori szociális profizmusom, csak az, hogy szomjas vagyok.
A vizsga előtt, de még alatta sem éreztem semmi szorongást, nem remegett, nem izzadt a kezem, mint máskor mindig.
Vizsga után felhívtam Anyát, hogy meglesz, no para. Ő mesélte, hogy meghalt a dokija. Máskor az ilyen hírektől padlót fogok. Most az volt az első gondolatom, hogy akkor Apának ki fog gyógyszert felírni. <- pszichopata vagyok!
Meg egy egocentrikus liba. Mostanában olyanokat sinálok, amiket előtte sosem. Soha a büdös életben nem ültem csak úgy le a tükör elé, hogy na akkor lássuk csak hogy áll nekem ez vagy az a frizura. Nem érdekelt, hogy ki van-e festve a körmöm, most meg francia-manikűrrel pepecselek.
Ez egy 13 éves kislány dolga, nem egy majd 20 éves egyetemistáé!!!
Mondjuk tegnap épp kicsíptem magam csak úgy alapon, lementem egy kávéért, egy fazon épp szerelte az automatát és simán ingyen kaptam. De kaptam már amúgy is...
Na de a lényeg, hogy egyedül intézgetem a dolgaimat, és ennyiből áll a napom. Meg tanulok, meg a kislányos hülyeségeim. Bár, ha pszichológusszemmel nézem a dolgokat, nekem az ilyen tevékenységek kimaradtak az életemből, mikor azoknak meg kellett volna történniük. Így most törnek a felszínre.
Na erről ennyit.
Arról meg már ne is beszéljünk, hogy vizsga és menzaebéd után visszajöttem, kivittem a szemetet, elmosogattam, rendet raktam és leültem tanulni!!!
Ilyet azelőtt soha!!!
Komolyan mondom, itt valami nem oké...
