Pain doesn't hurt - if it's all you've ever felt

Na tehát.
Egyes karokon szerencsétlen egyetemi hallgatók indexébe előre kinyomtatott papírt ragasztanak, a tanulmányi osztályon pedig hatalmas betűk hirdetik: Az indexbe a diáknak írni tilos!!!
Nekünk meg: írj be mindent te, ha elrontod menj és pecséttel sztornóztasd az adott sort, a sorrend nem mindegy, de senki nem tudja mi alapján kell, mindenki mást mond, hajkurászd a tanárokat aláírás után, számolj ki mindent, de csak ceruzával írd be, állj sorba egy fél napot a leadásáért, majd tűrd szó nélkül a nőci csípős megjegyzéseit... és így tovább.

Normális ilyenkor a petárda hangját hallani? Az már nem tilos?

Na nem baj, fasza gyerek vagyok, majd megoldom.

És ami a címből is sejthető: jobban vagyok. De most tényleg. És úgy örülök neki, mint majom a farkának. Majd kiugrok a bőrömből! Még a folyamatosan kuszálódó események sem térítenek el.
Már tegnap is rendesen ettem, de ma már jól is esik. Este pedig rámírt egy csoporttársam, hogy neki is összejöttek most a dolgok, nem vagyok egyedül. És fiú. Akkor ez most női megérzés volt vagy lehet, hogy konyítok valamit az emberekhez? Vagy mindkettő? Vagy véletlen?
De milyen furcsa. 10-kor keltem, 2-kor még nem aludtam. Szörnyen fájt a fejem, még jó, hogy az algopirint nem raktam el, mert nagyon rossz ilyenkor még keresgélni is. Egy fél szem mindenesetre segített rajtam. Aggaszt viszont, hogy az utóbbi napokban csak fájdalomcsillapítóval tudok elaludni.
Reggelire bevágtam két(!) brióst, kávé mellett megvertem anyát römiben, tanultam, e-mailekkel inzultálom jegybeírásos időpontokat elhallgatni vágyó tanáraimat, szóval meglepően inpulzív napom volt eddig.
Holnap délután megyek vissza Debrecenbe, holnapután vizsga. Ez kevésbé örömteli, mert nem nagyon tudtam felkészüni, de nem adom fel, van még pár éjszakám a dologra, reméljük a kettes összejön!
Na igen, az ember átértékeli a kettes értékét, amint bekerül a felsőoktatásba.

Már csak remnykednem kell, hogy az általános unipoláris depresszióm nem vált át bipolárisba. 12 éves korom óta már megtörtént volna, ha hajlamos lennék rá. sak ez a nagyon hirtelen jókedv és energikus hozzáállás... Tuti csak az antidepresszáns.
Két záró gondolatom pedig:
- ma még talán írok, ha lesz mit,
- megyek ebédelni. :)