Fura, es ocsmany ezt leirni, de teged olvasva ertem, engem miert nem vett komolyan a kornyezetem.
Nem beszolni akarok, csak igy par ev tavlatabol most megvilagosodtam. koszi :]
---
Nos kedvesem, talán tényleg nem akartál megbántani, mégis sikerült. Lazán idedobsz nekem pár összefüggéstelen mondatot, melyek kicsengése valóban baráti, egészében nézve azonban - főleg a kiemelt sorok - bántóak a számomra.
Ki vagy te, hogy ítélkezz?
Neked is ráment a gyermekkorod a betegségedre?
Megérted a 30-at?
Ha te is így nőttél fel, akkor miért nem emlékszel rá, hogy mennyire érzékennyé tett a világ?
Végigolvastad a blogom vagy csupán az utolsó pár bejegyzést?
Miért nem veszel komolyan? Gyermetegnek tartassz?
Komolyan azt hitted, hogy szó nélkül hagyom?
Naná, hogy nem, hiszen én csak egy hülyegyerek vagyok...
Egy túlérzékeny elcseszett kölyök.
Bocsánat, de mivel ez a blog az enyém, le kellett írnom a gondolataimat - így első dühömből. Talán alátámasztom az elméletet. Ha így van, gratulálok a sikerélményhez, mindenesetre szeretnék bővebb magyarázatot kapni arra, hogy miért él egy szánalmas hisztis kamasz képe benned rólam.
Én korrekt voltam, most te jössz!
---------------
Drága Többiek!
Holnap írom az élménybeszámolót, csak türelem!
