Így van! Teljesen elnyelt! És imádom!!!
Mindkét szobatársam csoporttársam, iszonyat jófejek, a közeli kolis csajszikák is, imádom őket!
Vasárnap este még pihentem, a csajok sétáltak egyet, de elég hideg volt odakint.

Hétfő este elmentünk a Lovardába - gólyáknak ingyenes volt -, de volt ott valami...
Ismertem egy csomó embert! Ez nekem új, de nagyon-nagyon jó. Az a pár óra úgy elszaladt, hogy alig töltöttem egy-egy csapattal egy kis időt. Még egy rokonommal is összefutottam. Nap közben még csak pár tájékoztató volt, na meg tantárgyfelvétel, ezt azért ki kellett pihenni :P

Kedd reggel számtechel, gyomorideggel, meg késéssel indítottam :D
A számítástechnikától való beteges félelmemet tetézte a tény, hogy a telefonom spontán másfél órával visszaállította magát, így az ébresztő is késett. Rohantam, izgultam, erre a tanár tök rendes volt, mondta, hogy naná, hogy csinálhatom otthon magamtól. Mondom wáó!
Aztán vissza a koliba, összerámoltam magam filozófiatörire, az is nagyon jó volt. Nagyon elvont, többszintű gondolkodást feltételez, de ez nekem nagyon megy.
Az este... na az hatalmas volt!!!
Délután beültünk az albiba a csajokhoz kávézgatni, hülyültünk egy sort, aztán csatlakozott még két srác. Megdumáltuk, hogy elmegyünk bandázni valami jó kis helyre, ahol lehet dumálni is, pl egy teaházba. Ebből egy pub emelete lett, meg forrócsoki. De aztán éhesek lettünk, gondoltuk, rendelünk oda egy 52 centis pizzát. Nade! Milyet? Nem sikerült eldönteni, így hazamentünk és nekiálltunk éjfélkor krumplipürét főzni. Hm, de fincsi volt - szeretettel készült. Nagyon jó kis buli volt.

Szerdán teljes kómában beültünk egy bioszra, azt is imádom, aztán aludtam délután fél négyig. Nyugi, biosz és alvás között még intézkedtem egy adagot, de így is sikerült átaludni a napot. Este beültünk a helyi kocsmába és megnéztük A meccset. Az eredmény ismert. Én életemben először kipróbáltam a cigit, fincsi mentásat, de NEM FOGOK CIGARETTÁZNI továbbra sem. Már nem vallom magam kifejezetten antidohányosnak, de nem kerültem a bűvkörébe sem. Kinek lenne arra mindig pénze?

Csütörtök - az utolsó nap - nagyon hosszú volt. Reggel elmaradt a matek, így volt alkalmam találkozni egy sráccal, akit az interneten ismertem meg. Ő pont most hagyta ott Debrecent, és itt él a lakóhelyem közelében. Pech. Mindketten komoly kapcsolatra vágyunk, de így egyelőre nem fixáltunk le semmit. Megtörtént a nagy találkozás, a szimpátia kölcsönös volt, a délelőttöt együtt töltöttük. Azért utazott Debrecenbe, mert egy tanársegédi állás gyanúja állt fenn, ami sajnos végül elúszott. Így végképp nem tudjuk, hogy mi lesz velünk, de végül azt beszéltük meg, hogy nem beszélünk meg semmit. Majd alakul. A délután egy maratoni személyiséglélektan jegyében telt el, majd egy közös vonatút után bemutattam a fiút anyának. Az eddigi legjobb pasim, nagyon büszke vagyok rá. Emberileg és megjelenését tekintve is kiemelkedő, és még csiszolódhatunk.
A nap a nagyszülőknél zárult egy élménybeszémolóval, csüngtek minden szavamon, nagyon féltettek.

Pénteken elmentünk Miskolcra shoppingolni, vettem egy kabátot.

Ma eljött ez a kis édes és összebújtunk egy pár órára. Kivételesen a tesóm is bírja - ő soha senkit, aki szemet vet rám -, ez nagy dolog.

Holnap utazok vissza, délelőtt a másik nagyihoz megyek, ebéd után még beiktatunk egy randit, aztán együtt utazunk vissza.

Azt hiszem, boldog vagyok.