Na szóval: megnyitom a levelezésem, erre a szokásos 1-2 új üzenet helyett kapásból 9! Uhhhhh

Kedves azallamenvagyok! Hol töltötted ezt a hetet? Nyaraltál? Jól tetted! És azt is, hogy kommenteztél :P Feltettem a nagy kérdést szüleimnek, hogy ha megyünk egyáltalán Pestre, akkor mikor, de a reakcióból egyértelműen kiderült, hogy sokat kell még lobbiznom ezért az útért. Anyával végül arra jutottam, hogy amennyiben megyünk, az a következő műtétem előtti hétvégére esne: aug. 21-22-23. Egy nagyon kedves család, akiket méltán nevezhetek barátoknak, megállás nélkül nyaggat minket, hogy töltsünk el ott pár napot. Állítólag a Mammut közelében van.
Anyát pedig megnyugtattam, hogy nem pénzköltés lenne a célja ennek az egésznek. Hanem! A következő hét szerdáján megint befekszek a kórházba, utána meg már költözhetek is a koliba, legyen már egy kicsit együtt a család.

Hollóval is jó lenne találkozni. Hogy magamat idézzem: ő az a 30 éves fiatalember, akivel egy kedves plátói évődéssel egybekötött barátságot ápolok, s képes hónapokra eltűnni az életemből, csakhogy a legváratlanabb pillanatokban újra belépjen XD

Megpróbáltam felvenni vele a kapcsolatot, de nem jelentkezik. Rosszul áll a szénája, én részemről aggódok és ezért ajánlottam fel neki - már régebben is -, hogy velem megbeszélheti a gondjait. De ha em, hát nem. Nem akarok eröltetni semmit.

Puszi nektek!