Szard már le, ne emészd magad ilyen hülyeségeken! Ha szégyell, szégyell, aztán? Mit érdekel az téged? És miért akarnál a haverjaival járni? Azok az ő haverjai, és te nem vagy ő, zöld? És mi van, ha ő full népszerű, te meg nem? Mi közöd van neked hozzá, azon kívül, hogy a testvéred? Ne foglalkozz már ilyen hülyeségekkel.

Szia! Én "azallamenvagyok" blogjáról jutottam el hozzád, és többé-kevésbé követem a történteket. Sajnos, még nem tudtam minden bejegyzést elolvasni, de azt látom, milyen lelkis, mélyérzésű lány vagy, ritkaságszámba mész.
Nem mondom, h segítséget nyújthatok neked, mert magam is sokszor bizonytalan vagyok önmagamban, én is érzem néha, h senki és semmi vagyok. 30-on túl is. Ez nem vigasz, tudom, sőt.
De ilyenkor mindig elkezdem felépítgetni magam, a tudatomat, a gondolataimat mindig afelé terelgetem, h mit értem el eddig, mi az, ami saját magamnak fontos és tudom, h más akkor sem fogja elérni, ha tótágast áll.
Te mit értél el eddig? Sok mindent, mondhatom, nagyon kevés ember képes annyit és úgy küzdeni, mint TE! Küzdesz a betegségeiddel, igyekszel legyőzni őket, ember maradni, nem elmerülni az önsajnálatban. A blogod egyfajta terápia magadnak, és ezzel együtt segítség másoknak. Bevallom, amikor nagyon rossz passzban voltam nemrég, olvasgattam kicsit az írásaidat, és rájöttem, h hol vannak az én dogaim a tieidhez képest!!?? Nem könnyebbültem meg, nem örültem, h jobb helyzetben vagyok, egyszerűen segített másként nézni a dolgokat.
Szóval, vagy, aki vagy. Nem tudom, külsőre milyen vagy, de ha ennyi ajánlatot kaptál egy fesztiválon, biztosan nem vagy csúnya, illetve a véleményem az, h a fiatlság önmagában szép, ezt letudhatjuk.:) Szuperül (a helyzetedhez képest egyszerűen hihetetlenül) teljesítettél az érettségin és felvettek oda, ahova szeretted volna. Máris óriási eredmények, eddig voltál 18 éves gimis, most lettél 18 éves egyetemista/főiskolás, egy ember, aki előtt reményeim szerint csodás jövő áll. Vannak barátaid, van családod, akik szeretnek, elismernek. Hogy lehetnél senki és semmi?
Tudom, ilyen korban fontos, hogy az egykorúaktól is megkapja az ember a figyelmet, de hidd el, ez nem minden. Közel sem. Az ismertség legalább olyan hamis csillogású, ál dolog, mint a műfogsor. Bár ez utóbbi legalább ér valamit. Népszerű lenni egy bejáratott társaságban nem nagy kunszt, de persze habitus kérdése is. Persze, tudom, jó sütkérezni egy népszerű ember "árnyékában", de nagyon keveset ér, nincs valódi értéke.
Ne akarj megfelelni másoknak, csak magadnak, értékes ember vagy, kár lenne ezen szomorkodnod, bár elhiszem, h rosszul esik neked, hogy a saját tesód szégyell. Talán beszélj vele erről még1x, h adjon egy esélyt (ha mindenképp szeretnél megismerkedni a haverjaival), és ha nem hát nem.
Egyébként arra nem gondoltál, h nem szégyell, hanem attól tart, h sikeresebb lehetnél nála? Szép vagy és okos, van saját egyéniséged, kitartásod, erőd, vállalod önmagad... abszolút vonzó kombó:)
Boldogságos továbbiakat, ezután gyakrabban jövök, hátha mégis tudok néha én is segíteni egy-két gondolattal:) Még nem felejtettem el, milyen 18 évesnek lenni:)

ez nem igaz:DDD

és újfent gratu:)