Essünk túl a boldog részen: a szóbelim megvan.

A szomorú rohadt hosszú, menjünk sorrendben:

Egyik legjobb barátnőm kórházba került. Holnap hajtanak nála végre egy gyomor pH vizsgálatot, ami nagyon kellemetlen, és iszonyatosan fél. Még mielőtt befeküdt volna megbeszéltük, hogy majd meglátogatom, ma meg is ejtettük a dolgot. De én náthás vagyok, ami így az influenza-járvány közeledtével nem túl frankó, kezeltem is magam, hogy legyek olyan szinten, hogy mehessek. Anya hozzáállása azonban teljesen kikészített! Ha nem vagyok ennyire toleráns vele szemben, akkor hatalmasat veszekedtünk volna. Nem akarta, hogy menjek, mert az akutt osztályon mindenfélét el lehet kapni, jelenleg a hasmenős-hányós járvány uralkodik, csak ezután jön az influenza. De ha belegondolok, az egészhez nagyon negatívan állt hozzá, és ezzel nagyon kikészített.

A barátnőm nagyon kivan, próbáltam belé egy kis életerőt vinni, de ilyenkor minden hiába...

A történelem megismétli önmagát

Ismerjük a klisét, ugye? Nah, most jön az a rész, amit csak saját felelőségre olvass el. Amit leírok, teljesen friss. Még valós is. Nem dolgoztam fel. Nem fogtam még fel. Még nem.

Egy betegtársam rákos. 22 éves. A fiúnál 18 éves korában állapították ezt meg, azóta küzdenek. Már említettem, és azt is, hogy anya megkérdezte, akarom-e nyomonkövetni a fiú sorsát. Én igennel feleltem. Azt hittem erős vagyok hozzá. Hogy elég erős.

Hat évvel ezelőtt unalmamban beleolvastam anya SMS-eibe és így tudtam meg, hogy az egyik... betegtársam meghalt. 12 éves lehetett, én se sokkal több. Sokkolt. Ha nem olvasom el, talán ma sem tudom.

Most kábé egy órája küldtem a fent említett barátnőmnek egy SMS-t és mikor ki akartam törölni a Jelentést, miszerint megkapta, a Beérkező üzenetekben ott láttam a jelenlegi ismerősö édesanyjának a nevét. Elolvastam, mit írt. És az előzőt is. És az azelőttit is... Anya nem hazudott, megmondta, hogy a fiú állapota változó, többnyire alszik, de nincs jól. Az elmúlt pár napban nem érdeklődtem, talán jól tettem. Nem emlékszem mennyit mondott az idegsebész(ünk), mennyi ideje van még hátra, de arra igen, hogy kevés. Nagyon kevés. Az orvos azt is elmondta, hogyan hagy majd itt minket. Elalszik majd.

Bocsánat, de most csak ennyit tudtam kiírni magamból, majd jelentkezem...